Minden kezdett egyben egy vég.Akár hányszor egy új,gyermek születik eldöl,hogy egy nap az a picinyke lény meghal.Mert ami elkezdődik,ha akarjuk,ha nem egyszer bizony véget ér!Semmi sem tart örökké!Jól tudom,hogy ez a Christopher-el való kapcsolatomra is vonatkozik.Hiába érzem,hogy szeret,ha bele nézek a csodálatos barna szemeibe,látom a szerelmet,de egyben a végeztett is!Nem kéne ilyen dolgokon járnia az eszemnek,de képtelen vagyok nem arra gondolni,hogy ez a szíkra egy nap kialszik.Akkor mihez kezdek?Mi lesz velem,a megnyugtató ölelése nélkül,az édes ajkai és a szerelmes szavai nélkül?Fogalmam sincs mit fogok tenni,ha egy nap közli velem,hogy igen is vége.Az érzések,amiket irántam érzett elpárológtak.Rettegek ettől a naptól,ami teljesen megfogja változattni az egész életemet.Mindenem az ővé.Még,ha csak nem is akarom!De akarom,hogy az ővé legyek,az övé,csakis az övé,még ha csak ő a világ legrosszabb embere,akkor is!
-Vikie!-rázta meg a vállam Melissa.Zavartan pillantottam rá.Nem tudtam vajon most mennyi időre bambulattam el.Felsohajtott,majd meg szorította a kezem.
-A szív,azt akar,amit akar!!
